Vitány- Vár a vértes vadonában

A Vértes sűrű erdőségében bújik meg a 13.században épült Vitány vára. Szó szerint elbújik a vár az ember szeme elől... legegyszerűbb megközelíteni Újtelep felől (Tatabánya), az erdő felé vezető úton, a sorompó után, -merthogy az is van- balra lesz egy fűvel benőtt útféleség... ott nyugodtan le lehet parkolni, majd gyalog elindulni a jobbra lévő ösvényen. Itt pillanatokon belül megpillanthatjuk az erdő fölé magasodó falakat. (Ha a leírtak alapján túl bonyolultan sikerült a megközelítést leírnom, a helyi sörözőben biztos tudnak segíteni -ahogy nekem is pár évvel ezelőtt-. :) ). Nos a várat először 1324-ben említik királyi várként. Az erősség szabálytalan ötszög alaprajzú. Árok és falszoros vette körül a délkeleti és az északnyugati oldalon álló négyszögletes, kétemeletes tornyokat, amelyek kis, szabálytalan akakú udvart zártak közre. A falak átlagosan 2-4 méter magasságban állnak. A vár Nagy Lajos uralkodásától kezdve a győri ispánság tartozéka Gesztessel (szintén téged VÁR) együtt. A török először 1529-ben foglalta el, ám következő évben sikerült visszafoglalni. 1559-ben ismét török kézre került, 1597-ben Pálffy Miklós hada Tata (!) után Vitányt is visszaszerzi, de megtartására nem láttak esélyt, így 1598-ban felrobbantották a várat... A vár azóta elhagyatottan áll a Vértes vadonában, s várja, hogy a gondoskodás visszaszálljon az ódon falak közé, megmentve az omladékokat az időtől és a feledés homályától...

(Felhasznált források: Csorba Csaba: Legendás váraink; kép: http://www.civertan.hu/; saját tapasztalat)

Bátorkő- Magányos torony a bakonyi rengetegben

A Dunántúl egyik legszebb romja a bakonyi rengetegben. A romot Várpalota felől lehet könnyen megközelíteni, a helyiek szívesen adnak útbaigazítást, de az autót még a város határában tanácsos leparkolni, s onnan gyalog indulni tovább. Az erdőben lassan kibontakozik a csonkatorony, mely neve a Bátor puszta személynév és a kő utótag összetételéből keletkezett. A várat 1287-ben említik először. A középkorban több veszprémi és Fejér megyei falu tartozott hozzá. Amikor az 1440-es években megápült Palota vára, Bátorkővel egyre kevesebbet törődtek. 1539-ben, amikor a Podmaniczkyak szerezték meg Bátorkő uradalmát, a várat mint már csak romot említik csupán. Egyetlen magas torony északi falának csonkja nyúlik háromemeletnyi magasan az ég felé a sziklaorom széléről. Jól láthatók az osztófödémek gerendalyukai, az ablakkeretek, a felvezető lépcsők nyomai.

(Felhasznált források: Csorba Csaba: Legendás váraink; kép: http://www.varak.hu/; saját tapasztalat)

Fraknó - Félelmet keltő erősség

Várvidék legpompásabb vára, Fraknó a Rozália hegység északi oldalán emelkedő hegyoromra épült. A vár Sopron vármegyében található. A város Harka felől könnyen megközelíthető, város németül: Forchtenstein. Az erődítményt a Nyagymartoni család építette 1340 körül. A vár 1446-ig a Habsburgok zálogbirtoka volt, ekkor Mátyás király szerezte vissza. Később a várat ismét Ausztriához csatolták, 1662-ben Bethlen Gábor csapatai sem boldogultak vele. 1662-ben Esterházy Miklós zálogba vette e királytól Kismartont és Fraknót. 1666-ban a várat visszacsatolták Magyarországhoz. A várat a törökök próbálták elfoglalni 1683 körül- sikertelenül. A vár ma is Esterházy birtok, tulajdonosai jó karban tartják. A széles várárkon fahíd vezet át a külső kapuhoz. Az udvaron kaszárnya épületek sorakoznak. Az udvar fölé magasodik a hatalmas, a három méter falvastagságú öregtorony. A várkastéy termeiben festmények, bútorok, zászlógyűjtemény, török sátor, régi fegyverek, kincstár és levéltár vátja az érdeklődőket.

(Felhasznált források: Csorba Csaba: Regélő váraink; kép: http://www.varak.hu/; saját tapasztalat)

Nagykövesd - Bodrogközi hegyi vár

Pácin felől a mesés Felvidékre tévedő, már messzről megpillanthatja a tündérvár, falu fölé tornyosúló épen maradt falait. Az erősség Zemplén vármegyében fekszik. Nagykövesd vár nevének utótagja a magyar -köves- melléknévből alakult ki -d képzővel. A Nagy előtag a megkülönböztetést szolgálja Kiskövesdtől. A falu neve a középkorban Kövesd. A várrom a falu központjában épült egy sziklás dombon, rövid kapaszkodón néhány perc alatt fel lehet érni a romhoz. A várat Baksa emelhette a 13. században. Tőle származott a később birtokló Szerdahelyi család. A vár háromszög alakú lehetett (30x30 m), nyugati oldalon toronnyal éa palotaépülettel, a várudvaron ciszternával. 1451-ben Giskra cseh csapatai foglaltál el, tőlük Mátyás fegyverrel szerezte vissza 1459-ben. 1673-ban a udvar robbantatta fel. (a változatosság kedvéért...) Azóta pusztuló rom, kőanyagának jelentős részét elhordták építkezésekhez....

(Felhasznált források: Csorba Csaba: Legendás váraink; kép: saját)