BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2013. okt. 24.

"Verecke híres útján jöttem én...."

Verecke, olyan hely, szó, fogalom, érzelem, egy szívdobbanás, melyről nekünk magyaroknak ugyanaz jut az eszünkbe. Valami új és valami régi, egy honfoglalás, egy legenda, melyet regősök meséltek el a pattogó tűz mellett a tátott szájjal bámuló csöpp hallgatóságnak évszázadokon keresztül. Egy híd, mely összeköti a múltat a jelennel, a régit az újjal. Egy híd. Egy híd a messzi havasokban, egy híd, mely messze van s mégis összeköt székelyt, csángót, magyart. Egy olyan hely mely minket szimbolizál. Őrt áll 'magosan' a Kárpát bérceken, s onnan vigyáz ránk. Vigyáz, óv, fegyelmeztet, emlékeztet. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk, soha nem felejthetjük el hogy hova tartozunk...

Verecke megközelítés:  Kárpátalján, Munkácson (Mukachevo) keresztül az M07-es úton át Beregszentmiklóson, (Chynadiiovo) Szolyván (Svalyava) keresztül, Alsóvereckén (Nyzhni Vorota) itt kell lekanyarodni a városba. A főút minősége egyébként jobb minőségű mint nálunk...a mellékutak viszont borzalmasak. Alsóverecke után Rákócziszállás felé kell kanyarodni, majd a következő falu előtt (Verebes) jobbra visz fel egy jó(bb) minőségű makadám út mely elég kanyargós ugyan, de egyenesen a gerincre visz. Az út nem téveszthető el mely ugyan nagy forgalom lebonyolítására messze nem alkalmas, de naponta rengetegen keresik fel emlékhelyünket. Ott van lehetőség parkolásra, onnan gyalog közelíthető meg a Vereckei emlékmű.

Képek: saját fotók

0 megjegyzés: